Valamelyik születésnapomra kaptam egy ilyen sziklamászó éksort. Nem volt meglepetés, mert egyrészt én magam vettem 🙂 másrészt volt vele tervem. Tengerparton vagy a hegyekben többször előfordult már, hogy jó lett volna felakasztani a függőágyat, de nem volt mire. Vagy voltak nagyon jó sziklák, de nem volt nálam megfelelő eszköz. Ezek az ékek elég könnyűek ahhoz, hogy akár kiránduláskor is magammal vigyem őket.
Van az éksorhoz egy hasznos kiegészítő, az ékkiszedő.
Sosem használtam ilyesmit korábban, de gondoltam egyszerű, mint az ék 🙂
Na hát annyira azért mégsem. Repedés volt bőven a kiszemelt sziklákon, csak nem ott ahol nekem kellett.
Amire azt hittem, hogy milyen tökéletes megoldás, valójában életveszélyesnek bizonyult: simán letörtem a sziklából egy nagyobb darabot a próbaterheléskor. A fenti két képen a piros X azt jelenti, hogy szanaszéjjel törött a szikla és kiszakadt az ék!
Innen aztán nem jössz ki!
Ez is jól beszorult
Végül a függőágy mindkét végéhez megtaláltam az ideális rést, amibe beleültettem az ékeimet. A repedés mindkét oldalán akkora darab szikla volt, hogy nem volt mit letörni, lerántani, lemorzsolni.
Fontos, hogy a kötél ne érjen a sziklához, mert az éles csipkék nagyon gyorsan koptatják, percek alatt el is vághatják. Ezt úgy tudtam kiküszöbölni, hogy faágakat fektettem a kötél és a szikla közé azokon a pontokon, ahol hozzáért volna. Végül egy órába telt, mire megtaláltam a megfelelő repedéseket mindkét oldalon és biztonságosan elhelyeztem a függőágyamat:
Nagy hintázásról itt szó nincs, de az óvatos befekvés előtti kézi próbaterheléssel megkockáztattam, és sikerült. Ha mondjuk valamelyik oldal kilazul és lezuhanok, nem estem volna túl magasról, viszont nagyon kemény és kellemetlen sziklák voltak alattam.
Szóval senkinek sem ajánlom, hogy kipróbálja, csak mutatom, hogy így is lehet 🙂
A TTTM két, szúnyoghálóval integrált függőágyát nézzük meg közelebbről, az apropó pedig az, hogy mindkettőből érkezett néhány darab, ráadásul mindjárt több színben.
A Lightest Pro korábban simán csak PRO néven mutatkozott be, akkor még nem volt terítéken az Original Pro verzió, de most a prókat is meg kell már különböztetnünk.
Nézzük a fő különbségeket:
Az Original 200 centi széles és az eredeti ejtőernyőselyem (64g/m²) anyagból készült, masszív és extra széles a szúnyoghálós függőágyak között. A szokatlanul tágas hely a szúnyogháló alatt nálam egyértelműen erre billenti a mérleg nyelvét. 930 gramm, tehát könnyebb mint egy sima Original + külön szúnyogháló + ridgeline + karabiner.
A Lightest az új ultralight nylonból (34g/m²) készült és 140cm széles, így a vékonyabb anyag és keskenyebb textil miatt, a csomag térfogata és a tömege is kisebb, ez bizonyos esetekben döntő lehet, például ha indulsz ezen a túrán 🙂
Biztos hogy kicsit jobban kell rá vigyázni, és keskenyebb is, tehát nincs benne annyira rengeteg hely, de azért kényelmesen lehet benne aludni. Cserébe tényleg kicsi és könnyű (tokkal vonóval 580g – azaz könnyebb mint egy szúnyogháló, ridgeline és karabiner nélküli Original).
A hasonlóságok:
Egyforma hosszúak, mindegyik tartalmaz egy whoopie sling rendszerű gerinczsinórt (ridgeline) a szúnyoghálón belül, erre pedig praktikus tároló zseb van erősítve. A függőágy két végén egy-egy 10kN teherbírású ultralight karabiner található. A szokásos banán hold alakú tároló tok pedig alap tartozék.
Felül: Lightest PRO, alul: Original PRO
Összefoglalva: két tényleg profi túrafüggőágy a minden igényt kielégítő, nagy nevű gyártótól.
Itt pedig egy friss videó pont erről a két függőágyról:
Megjegyzés: itthoni digitális konyhai mérlegen mértem a tömeget tokkal és eredeti gyári cetlivel együtt, ezért pár grammal eltérhet a gyártó által megadott adatoktól, amiket a webshop használ.
Lightest PRO, Lightest Strap, Lightest tarp 🙂Original PRO, félretolt szúnyoghálóval
A Ticket To The Moon az első, az eredeti ejtőernyőselyem függőágy-gyártó, ők találták ki a kilencvenes évek közepe táján, és a mai napig a legjobb minőségben szállítják is a méltán népszerű termékeiket.
Nem ülnek a babérjaikon, folyamatos fejlesztés zajlik, az utóbbi időben minden évben egy sor új termék jelenik meg a választékukban. Most az egyéb kiegészítőket nem is említem maradjunk a függőágyak evolúciójánál.
A klasszikus ejtőernyőselyem függőágyak először hatalmassá nőttek: a compact, original és king size mellett megjelentek a honeymoon és mammock modellek. Pár éve az ultralight-forradalom jegyében jöttek a még vékonyabb anyagból készült, tényleg zsebben elférő apró, de teljes értékű túrafüggőágyak. Emellett bejött a képbe a szúnyoghálóval integrált PRO család, mára már több színben és kétféle anyagvastagsággal.
A TTTM-családfán egy új ág bontakozott ki a szemünk láttára, és itt jön amiről írni kezdtem tulajdonképpen: a HOME HAMMOCK kategória. Ha azt mondanám, hogy szintet léptek, akkor úgy tűnne, hogy eddig nem volt nagyon-nagyon magas minőségű minden termékük. Mégis, itt valami egészen új dolog érkezett, egy egészen más stílusú textilből készült függőágy, ami sokkal jobban passzolhat a lakásodba, mint egy élénk színű ejtőernyőselyem túrafüggőágy.
Már a csomagolás is nagyon látványos, egyből mutatja, hogy ez valami MÁS: a korong alakú cipzáras tok a fogantyúval olyan, mint egy színházi ridikül, rendkívül elegáns.
A fényesen csillogó, vastagabb, robosztus textilek soha nem látott függőágyat sejtetnek már a kibontás előtt is. Ötféle szín van, egyik szebb mint a másik, tényleg nem tudom, hogyan választanék. (Egyébként az arany tetszik a legjobban:)
Mi van a csomagban?
Egy hatamlas függőágy, két oldalara húzható védőhuzatban (snakeskin)
Két darab fekete TTTM karabiner
Kétszer 4 méter fekete 8-as kötél egy kisebb cipzáras tokban
És egyértelműen benne van a pakkban az az érzés, hogy na ez aztán luxus a javából.
A kötelek is kaptak egy kis tokot
A függőágy 3 méretben készül, 320, 420 és 520 cm hosszúságban, a Függőágybolt a két nagyobbikat forgalmazza, ezek 3 méter (!) szélesek. Ha próbáltál már valaha TTTM Honey Moon vagy régebbi TTTM Mammock, esetleg Tropilex Mammock, Maya Titan függőágyat, hát azokhoz hasonlóan óriási: teljesen keresztben is lehet feküdni bennük.
A függőágy rugalmas de erős, az UV-fényre kevésbé érzékeny, mint más műszálas anyagok, így jelentősen meghosszabbították az élettartamát.
A frissen kibontott függőágy még gyűrött, de pár óra használat után szépen kisimul
Az földszínű textilek mindegyike nagyon jól mutat otthoni környezetben is. Természetesen semmi akadálya a házon kívüli használatnak, de ezek nem annyira könnyű anyagok, így talán kirándulni nem érdemes elcipelni őket. Ha autóval utazol, akkor viszont mindenképp tedd be a csomagtartóba, mert különben úgy fog hiányozni, mint egy családtag, akit egyébként el akartál volna vinni 🙂
Szóval összefoglalva, hogy miért érdemes pont ezt a függőágyat választanod?
Igazán exkluzív darab mindegyik, tuti nem jön szembe a Margitszigeten 🙂
Hatalmas méret
Elképesztő kényelem
Csodás színek
10 év garancia
Itt tudod megrendelni.
Sokat ne várj, mert erősen limitált a készlet (1-2 darab színenként)!
Évek óta nézegettem a Tentsile honlapját, mert elég izgalmas terméket gyártanak. Időközben letisztultak a tervek, a forgalomba végül nem a korábban csillagászati áron kínált termékek kerültek. Eljött a pillanat, amikor én is ki akartam próbálni, ahogy minden függőágyat, vagy annak látszó tárgyat 🙂 Hát akkor rendeljünk egyet. Vagy kettőt 🙂
A Stingray + Trillium + tartozékok kombót választottam, ha lúd, legyen kövér alapon. Az akcióban a sátor esővédővel + egy ugyanolyan háromszög, azaz egy újabb emelet + favédő hevederek + kötéllétra + nyílástakaró + pohártartó volt egy csomagban. Ez cirka 242 000 forint, de a szállítás ingyenes 🙂
UPDATE 2022: azóta nagyjából dupla árral számolj egy ilyen szett esetén.
Angliából jött, de a kézbesítés nem túl gyors, két hétnél is tovább tart. A csomag tipikus kínai kartonpapír, messziről látszik, hogy Made in China. Ez persze nem feltétlenül baj, készül ott sok klassz termék. (Függőágyat alapvetően nem Kínából vesz, aki jót akar…)
A zöld anyag méhsejt-mintás ripstop textil, a fekete hevederek a szélein végig az autóból ismert biztonsági övből vannak. Jó erős. A fához rögzítő narancssárga hevederek 2-3 tonna teherbírásúak, ezeket rakományrögzítésre szokták használni általában. Szóval ez a része külön is beszerezhető akár. A szúnyoghálót két alumínium sátorrúd emeli a ponyva fölé, ezeket még a megfeszítés előtt kell behelyezni.
Az első teszt csak röpke fél óra volt, de jó móka, onnantól kezdve, hogy fent van a fán.
A következő alkalommal több gyereket hívtunk és amennyire lehetett, magasra szereltük, ehhez egy hosszú létrát is be kellett vetni. A létrát pedig utánfutóvá alakítottam, így nem kellett cipekedni.
A szetthez tartozó kötéllétrával lehet felmászni. 4-5 méter magasan már macibiztos.
Ez az első emelet, fölé kerül a fedett sátor.
Vízparton (is) nagyon jól jön a szúnyogháló!
Aztán elvittük nyaralni, és pár éjszakát el is töltöttünk benne.
Első éjszaka: iszonyú hőség volt, az esőtetőt fel sem tettük, hajnalban sem volt hideg, de a Nap korán kel, nem mindenki tud órákat aludni a napsütésben. Én igen 🙂 Tényleg annyira meleg volt, hogy egy szál lepedőt használtunk csak magunk alatt, és takarózni is. Na így azért nem annyira kényelmes. Ugyan a három oldal melletti fekvőfelület elég nagy, de mivel bármennyire feszítjük meg a hevedereket, két felnőtt (+ egy gyerek) súlya alatt már a sátor közepén összegyűlik a társaság. Nem lehet csak úgy kihúzódni a szélére. Ahogy egyébként egy függőágyban természetes is… Csak hát a képeken mindig üresen fényképezik le a Tentsile sátrat, amikor mindig olyan szép lapos, vízszintes az alja. Hát nem az, ha benne vagy.
Második éjszaka: Felfújtam két matracot, egy két- és egy egyszemélyest, ezek majdnem be is férnek. Két téglalap a háromszögben – hát nem valami ideális, de megoldottuk.
A harmadik éjszakától máshogy rendeztem el a matracokat, így már egészen komfortos lett. Ezen a ponton egészen megszerettem, sőt meg is szoktam. Felkerült az esővédő is, le is teszteltük esőben – szuperül vizsgázott.
A Stingray szúnyoghálója szuperül megvédett minket minden repülő és mászó rovartól. Alattunk elrohant egy rókát kergető hatalmas kutya.
A Trillium függőágyat itt nem emeletnek használtuk, a gyerekek megkapták játszani három másik fa között. Természetesen imádják.
További gyakorlati tapasztalatok:
Ha csak mellkas magasságban szereled fel, egyszerűen fel lehet rá mászni, illetve a gyerekeket is könnyebb ki-be pakolni.
Több emelet felszerelése esetén a magasabban lévő szintek racsnijainak megfeszítése már nem egyszerű.
Ellenőrizd a hevedereket minden nap, van azért egy kis nyúlása az egésznek, utána kell húzni pár kattanásnyit a racsnival.
Figyelj oda, hogy a fák elég erősek legyenek, már a megfeszítés is nagy erőt fejt ki, hát még amikor többen belefekszenek. Nálunk az egyik fa elég korhadt volt, kongott rendesen több helyen is, amikor megkocogtattam, De mivel szépen zöldellt, lombos volt, erősnek tűnt, így végül használtuk.
A fakéregvédő széles heveder kell is a fára. Sőt, nem csak a fát védi, a narancssárga heveder sem sérül a kéregtől.
A racsnikat ütközésig be kell hajtani.
Simán ki lehet pisilni hasalva a háromszög alakú lyukon. De a cipőt/papucsot érdemes már előre máshová tenni. 🙂
Ha véletlenül úgy alakul, hogy túl sok szalonnát ettél vacsorára, majd éjjel hirtelen rosszul leszel, és ki kell hánynod az oldalsó bejárati ajtón: jó, ha nincs az esőtető visszahajtva a sátor alá, mert akkor hiába nyitod ki a szúnyoghálót, zárva marad a sátor. Ezt a részt érdemes mindig távolra cövekelni, kivéve, ha viharos szél van, akkor jobb középen összefogni alul mindhárom sarkát.
Az egész cucc (Stingray + Trillium + esővédő + 6 heveder, 6 racsni, 6 favédő heveder), sőt, nekem mindig van mindenféle tartalékom, (pl. hevederek) három nagyobbacska táska (lásd a bringás képen, akkor még csak kettő volt), jó nehezek. Bringára utánfutó kell, de inkább menj kocsival 🙂 Pláne, ha a matracot és hálózsákot, ilyesmit is viszel.
Éjszaka le tud hűlni a levegő, 10 fokban már sapka is kell!
A csillagos eget nézd, ne a telefonodat bámuld!
Konklúzió: irreálisan drága, egy nullával kevesebbet kéne az árcetlire írni. Viszont nagyon menő, mindenki a csodájára jár. Különleges élmény benne aludni, de akár csak délután heverészni a fák levelei között átszűrődő napsütésben.
Bő egy hetes kajaktúrán jártunk 2013 augusztusában a finnországi Saimaa tavon. Az elképzelés az volt, hogy kajakozunk egy nagy kört, horgászunk, sütögetünk, és nem utolsó sorban pihenünk, amennyit csak lehet, függőágyban.
Örömmel jelentem, sikerült, és még az időjárás is tökéletes volt: a víz kellemesen meleg, az égbolt nagyrészt napos. Éjszaka csillagok alig voltak, mert ezen a szélességi körön ilyenkor viszonylag világos van. Későn megy le a nap és korán kel, nem lesz teljesen sötét.
A tábla a motorcsónakosoknak jelzi, ne nagyon parádézzanak.
Ugyan hoztam magammal egy sátrat, de igazából nem is tudom minek, amikor teljesen biztos voltam benne, hogy végig függőágyban alszom. A sátor bent is maradt a kajak orrában végig az úton.
Itt most a Ticket To The Moon double túrafüggőágyat teszteltem, szúnyoghálóval. A felszerelés végtelenül egyszerű, a hálóba egy nagy cipzáron keresztül lehet bejutni.
Ez a kép ébredéskor készült, ilyen a háló közelről, belülről.
Útközben nagyon sok nyaralót láttunk, kisebbeket és nagyobbakat is, de mind hasonló stílusban épültek.
Az első serpenyős vacsora: “kukoricás valami”, nagyon finom volt. A fakanalat otthon felejtettük, de ez a legkevesebb; Ákos pár perc alatt faragott egyet.
Másnap egy szikla oldalában találtam panorámás alvóhelyet, ahová fel is akasztottam a függőágyamat.
Ez a nagyon érdekes moha borította a sziklák nagy részét. Nappal ropogósra szárad, de ha nedves akkor egészen puha. Tűzgyújtásra és halfüstölésre egyaránt alkalmas 🙂
Ezen az estén sem kellett megvédenie az esőtől a tarpnak, viszont a kora reggeli napsütés ellen jó szolgálatot tesz. Hacsak a Nap nem alulról süt be, a vízről visszatükröződve 🙂
Ugyan nem volt olyan sok szúnyog, mint amivel ijesztgettek itthon többen is, azért csak odajöttek zümmögni esténként. Az én véremet különösen szeretik, de ezúttal éhesek maradtak.
A többiek már vízen, én még fent a sziklámon 🙂
Ugyanezekkel a szétszedhető Ladoga kajakokkal voltunk a Föld másik oldalán is, amikor tavaly a Togean szigeteken teszteltük a TTTM függőágyakat és az érett mangót, meg még pár dolgot 🙂
Az aljnövényzet itt is áfonya. Nagyon jól esett a sok ingyen biogyümölcs 🙂
Itt készült a jó kis rakott krumpli 🙂 Halat sajnos egyelőre nem fogtunk.
Ez egy lakatlan sziget, ismét a szikla tetején alszunk.
Mondanom sem kell, fent van a szett: függőágy, szúnyogháló, esővédő.
Nagyon jókat aludtam benne. Az éjszakák nem voltak hidegek, de azért kellett több réteg ruha és egy plusz polár pléd a hálózsákon kívül. Fontos: itt nincs ami alulról szigeteljen, mint egy sátorban a polifoam vagy az önfelfújós matrac. Hasznos a fület is takaró polár sapka – amit én otthon felejtettem, így egy hosszú ujjú pólót kötöttem a fejemre. Erről nem készült kép, pedig biztos nagyon jól nézhetett ki 🙂
Naplemente után sokáig nagyon világos van.
Az első hivatalos kikötő, itt van profi tűzrakóhely, fejszével és fűrésszel, emlékkönyvvel, valamint egy full extrás budi.
Egy kis függőágyazás nagyon jól esik 15km kajakozás után.
Ugyanaz az ágy alulnézetben, nagyobb látószöggel. Egy ilyen túrára ezt a nagyon kicsire összehajtható, kis térfogatú, könnyű de extra erős függőágyat ajánlom. Egy perc alatt fel- és leszerelhető, csak két megfelelő fát kell találnod.
Ezen a napon sikerült először halat fogni, elsőnek 5 sügér akadt sorban a horogra. Hát bizony, mi megettük őket.
A legtöbb helyen ilyen (de leginkább meredek) sziklás a part, nem lehet akárhol kikötni, de azért megoldottuk 🙂
A tó vize elég tiszta, miután elfogyott a fejenként 6 üveg ásványvizünk, a tejeskávék, üdítők és minden, egyszerűen teát főztünk a tó vizéből és azt ittuk. Túlélésre tökéletes 🙂
Végre egy hosszú, homokos part, eddig ilyet nem láttunk.
Valahonnan előkerült egy újabb függőágy, beindult a nyaralás.
Ebben a fenyőerdőben (is) bokáig süllyedtünk a mohába, miközben majdnem térdig ért az áfonya. Lépten-nyomon szedegettük, rengeteg volt amerre a szem ellát.
Áfonya – áfonya – áfonya – áfonya. És szuvenírnek áfonyaszörpöt hoztam, mi mást…
Nem sietünk, sörözgetünk.
Ez a harmadik finn csukám, isteni halászlét főztünk belőle.
Ott rotyog. Felkészültek voltunk, akadt a kajakban egy nagy bogrács is, hagyma, paprika, minden ami kellhet a főzéshez. Optimizmusom bejött: nemcsak az új horgászbot szerepelt várakozáson felül, a halpucoláshoz vásárolt éles kést is érdemes volt elhozni.
Ez egy hosszabb szakasz volt, vacsora előtt egy kis pihenés nem árt.
A finnek is ismerik a függőágyat, több helyen láttunk kitéve a ház elé. Elsősorban a klasszikus műszálas, hálós, famerevítéses, borzasztóan kényelmetlen verziót, ami kétségtelenül a leginkább időjárásálló, kint lehet hagyni akár télen-nyáron.
Nicsak, még egy függőágy előkerült az egyik kajakból 🙂 Mégiscsak kényelmesebb, mint a köveken vagy a padon várni, hogy felforrjon a víz…
Aztán jött egy nagy vihar utolsó előtti nap. A levegő és a víz még mindig olyan meleg volt, hogy minden további nélkül besétáltam fürdeni a tóba szakadó esőben. Éjjel végig esett, de az esővédő ponyva szárazon tartott. A kötelei pedig jól bírták a viharos szelet is. Erősen gondolkodom, hova lehetne még idén elmenni, legalább egy hétvégére…
Összesen kereken 100 km-t eveztünk, nagyon jól esett, tökéletes kikapcsolódás volt, nagyon ajánlom mindenkinek, hogy egyszer jöjjön el megnézni ezt a tájat. Én beleszerettem.
