Függőágy Blog

Bő egy hetes kajaktúrán jártunk 2013 augusztusában a finnországi Saimaa tavon. Az elképzelés az volt, hogy kajakozunk egy nagy kört, horgászunk, sütögetünk, és nem utolsó sorban pihenünk, amennyit csak lehet, függőágyban.

Örömmel jelentem, sikerült, és még az időjárás is tökéletes volt: a víz kellemesen meleg, az égbolt nagyrészt napos. Éjszaka csillagok alig voltak, mert ezen a szélességi körön ilyenkor viszonylag világos van. Későn megy le a nap és korán kel, nem lesz teljesen sötét.

A tábla a motorcsónakosoknak jelzi, ne nagyon parádézzanak.

Ugyan hoztam magammal egy sátrat, de igazából nem is tudom minek, amikor teljesen biztos voltam benne, hogy végig függőágyban alszom. A sátor bent is maradt a kajak orrában végig az úton.

Itt most a Ticket To The Moon double túrafüggőágyat teszteltem, szúnyoghálóval. A felszerelés végtelenül egyszerű, a hálóba egy nagy cipzáron keresztül lehet bejutni.

Ez a kép ébredéskor készült, ilyen a háló közelről, belülről.

Útközben nagyon sok nyaralót láttunk, kisebbeket és nagyobbakat is, de mind hasonló stílusban épültek.

Az első serpenyős vacsora: “kukoricás valami”, nagyon finom volt. A fakanalat otthon felejtettük, de ez a legkevesebb; Ákos pár perc alatt faragott egyet.

Másnap egy szikla oldalában találtam panorámás alvóhelyet, ahová fel is akasztottam a függőágyamat.

Ez a nagyon érdekes moha borította a sziklák nagy részét. Nappal ropogósra szárad, de ha nedves akkor egészen puha. Tűzgyújtásra és halfüstölésre egyaránt alkalmas 🙂

Ezen az estén sem kellett megvédenie az esőtől a tarpnak, viszont a kora reggeli napsütés ellen jó szolgálatot tesz. Hacsak a Nap nem alulról süt be, a vízről visszatükröződve 🙂

Ugyan nem volt olyan sok szúnyog, mint amivel ijesztgettek itthon többen is, azért csak odajöttek zümmögni esténként. Az én véremet különösen szeretik, de ezúttal éhesek maradtak.

A többiek már vízen, én még fent a sziklámon 🙂

Ugyanezekkel a szétszedhető Ladoga kajakokkal voltunk a Föld másik oldalán is, amikor tavaly a Togean szigeteken teszteltük a TTTM függőágyakat és az érett mangót, meg még pár dolgot 🙂

Az aljnövényzet itt is áfonya. Nagyon jól esett a sok ingyen biogyümölcs 🙂

Itt készült a jó kis rakott krumpli 🙂 Halat sajnos egyelőre nem fogtunk.

Ez egy lakatlan sziget, ismét a szikla tetején alszunk.

Mondanom sem kell, fent van a szett: függőágy, szúnyogháló, esővédő.
Nagyon jókat aludtam benne. Az éjszakák nem voltak hidegek, de azért kellett több réteg ruha és egy plusz polár pléd a hálózsákon kívül. Fontos: itt nincs ami alulról szigeteljen, mint egy sátorban a polifoam vagy az önfelfújós matrac. Hasznos a fület is takaró polár sapka – amit én otthon felejtettem, így egy hosszú ujjú pólót kötöttem a fejemre. Erről nem készült kép, pedig biztos nagyon jól nézhetett ki 🙂

Naplemente után sokáig nagyon világos van.

Az első hivatalos kikötő, itt van profi tűzrakóhely, fejszével és fűrésszel, emlékkönyvvel, valamint egy full extrás budi.

Egy kis függőágyazás nagyon jól esik 15km kajakozás után.

Ugyanaz az ágy alulnézetben, nagyobb látószöggel. Egy ilyen túrára ezt a nagyon kicsire összehajtható, kis térfogatú, könnyű de extra erős függőágyat ajánlom. Egy perc alatt fel- és leszerelhető, csak két megfelelő fát kell találnod.

Ezen a napon sikerült először halat fogni, elsőnek 5 sügér akadt sorban a horogra. Hát bizony, mi megettük őket.

A legtöbb helyen ilyen (de leginkább meredek) sziklás a part, nem lehet akárhol kikötni, de azért megoldottuk 🙂

A tó vize elég tiszta, miután elfogyott a fejenként 6 üveg ásványvizünk, a tejeskávék, üdítők és minden, egyszerűen teát főztünk a tó vizéből és azt ittuk. Túlélésre tökéletes 🙂

Végre egy hosszú, homokos part, eddig ilyet nem láttunk.

Valahonnan előkerült egy újabb függőágy, beindult a nyaralás.

Ebben a fenyőerdőben (is) bokáig süllyedtünk a mohába, miközben majdnem térdig ért az áfonya. Lépten-nyomon szedegettük, rengeteg volt amerre a szem ellát.

Áfonya – áfonya – áfonya – áfonya. És szuvenírnek áfonyaszörpöt hoztam, mi mást…

Nem sietünk, sörözgetünk.

Ez a harmadik finn csukám, isteni halászlét főztünk belőle.

Ott rotyog. Felkészültek voltunk, akadt a kajakban egy nagy bogrács is, hagyma, paprika, minden ami kellhet a főzéshez. Optimizmusom bejött: nemcsak az új horgászbot szerepelt várakozáson felül, a halpucoláshoz vásárolt éles kést is érdemes volt elhozni.

Ez egy hosszabb szakasz volt, vacsora előtt egy kis pihenés nem árt.

A finnek is ismerik a függőágyat, több helyen láttunk kitéve a ház elé. Elsősorban a klasszikus műszálas, hálós, famerevítéses, borzasztóan kényelmetlen verziót, ami kétségtelenül a leginkább időjárásálló, kint lehet hagyni akár télen-nyáron.

Nicsak, még egy függőágy előkerült az egyik kajakból 🙂 Mégiscsak kényelmesebb, mint a köveken vagy a padon várni, hogy felforrjon a víz…

Aztán jött egy nagy vihar utolsó előtti nap. A levegő és a víz még mindig olyan meleg volt, hogy minden további nélkül besétáltam fürdeni a tóba szakadó esőben. Éjjel végig esett, de az esővédő ponyva szárazon tartott. A kötelei pedig jól bírták a viharos szelet is. Erősen gondolkodom, hova lehetne még idén elmenni, legalább egy hétvégére…

Összesen kereken 100 km-t eveztünk, nagyon jól esett, tökéletes kikapcsolódás volt, nagyon ajánlom mindenkinek, hogy egyszer jöjjön el megnézni ezt a tájat. Én beleszerettem.